ÁTTEKINTÉS

A DUNA VÍZIERŐMŰVEIRŐL

A Dunán ma 42 vízierőmű van, közülük 40 a Magyarország feletti szakaszon. Az első erőmű építése 1927-ben kezdődött Kachletnél (Németország). A második erőmű építéséhez csak a világháború után, 1952-ben kezdtek hozzá, ez a Jochenstein erőmű a német-osztrák határon. Az utolsó építkezést 1998-ban fejezték be Freidenauban (Bécs külvárosa).

Németországban 28 erőmű van, közülük 9 része a Duna-Majna-Rajna útvonalnak. Az osztrák szakaszon 9 gát található, őket követi a folyamon lefele, szlovák területen a dunacsúnyi és a bősi erőmű. A bősi erőmű alatt a Dunán két erőmű van, a Vaskapu I. és a Vaskapu II.

Az erőművek alapvetően megváltoztatták a folyam lefolyási viszonyait, átalakult a partmenti területek élővilága. Ezek kedvezőtlen környezeti változások, és sokszor visszafordíthatatlanok. A vízierőmű villamos energiát termel, hasznot hoz, érveltek az erőművek gazdái. Az elfogulatlan megítélést szolgálja a táblázat, az osztrák erőművek és a bősi erőmű néhány adata. A termelt villamos energia minden esetben legalább tíz éves működés eredményéből számított átlag.

 

	Az építés időszakat	Beépített vízátereszét /m3/s/	Átlagos esés /m/	beépített névl. teljesítmény /MW/	Átlagos éves eredmény /mil.kWh./
Aschach	1959-1964	2040	15,3	288	1617
Ottensheim-Wilhering	1970-1974	2250	10,5	179	1135
Abwinden-Astes	1976-1979	2475	9,3	168	996
Wallsee-Mitterkirchen	1965-1968	2700	10,8	210	1319
Ybbs-Persenbeug	1954-1959	2650	10,9	237	1336
Melk	1979-1982	2700	9,6	187	1222
Altenwörth	1973-1976	2700	15,0	328	1968
Greifenstein	1981-1985	3150	12,6	293	1717
Freudenau	1992-1998	3000	8,6	172	1052
Bős	1977-1997	4600	21,0	720	2183*

Az osztrák és a szlovák dunai vízlépcsők általános adatai [9], [10]

* A Dunacsúny-Bős komplexum erőműveinek összesített éves eredménye 2265 millió kWh.

A BŐS-NAGYMAROSI ÜGYRŐL

Magyarország és Csehszlovákia 1977-ben kötött szerződést az - elektromos energia termelése céljából tervezett - hatalmas beruházásról, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről. A beruházás célja az érintett Duna-szakasz ún. komplex hasznosítása volt: villamos energia termelése, a nemzetközi hajózás, a vízgazdálkodás és a kapcsolódó területek gazdasági fejlődése érdekében.

A hatalmas beruházás Pozsonytól Budapestig a táj és a vizek alapvető megváltoztatásával járt volna. Az építkezés a XX. század nyolcvanas éveiben kezdődött. Mivel az emberek tiltakoztak a Pozsonytól Budapestig terjedő nagy természetátalakítás ellen, ezért a tervnek csak egy része valósult meg: a nagymarosi erőművet nem építették föl, mert az 1977-ben közös magyar-csehszlovák vállalkozásként indult beruházás megvalósítását Magyarország 1989-ben abbahagyta. Csehszlovákia azonban folytatta országa területén az építkezést, és 1992 októberében, a Duna vizének jogellenes elterelésével üzembe helyezte a bősi erőművet.

A bős-nagymarosi beruházás százmilliárdokat felemésztő gazdasági vállalkozás volt, az építkezés és a bősi vízlépcső működtetése nagy környezeti károkat okozott és okoz, a megoldás keresését mindkét országban politikai vonatkozások terhelik. Mégis, mindezek ellenére, jogi és nemzetközi jogi szempontok voltak meghatározóak az ügy döntő pillanataiban. Amikor alkalom volt választani alternatívák között, a közgazdasági, környezetvédelmi, sőt politikai megfontolások is háttérbe szorultak, döntést a "jog" elsődlegessége alapján hoztak. A "jog" azért válhatott meghatározó tényezővé, mert az 1977. évi vízlépcsőszerződést úgy írták, hogy módosításáról, vagy felbontásáról egyik ország se hozhasson önálló döntést.

Magyarország és Szlovákia 1993-ban a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztette a bős-nagymarosi projekt miatti jogvitát. A Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hozott ítéletet. Legfőbb kötelezettségként – a vitatott kérdések rendezése érdekében – államközi szerződés kötését írja elő a felek számára. A főbb problémák rendezését illetően az ítélet részletes iránymutatással szolgál, és csak kisebb jelentőségű kérdésekben bízza a felek belátására a megegyezés tartalmát. A hágai ítélet – az általa nyújtott minden kedvező lehetőség mellett – a mindkét fél terhére megállapított jogsértések megszüntetésére kötelez, és nagyon szigorúan megfogalmazza, hogy mely, csak a másik számára előnyös tényeket kötelesek a felek elfogadni. Magyarországnak tudomásul kell vennie, hogy a bősi erőmű működik, Szlovákiának pedig azt, hogy jogtalanul vette használatba a magyar államot illető Duna-vizet.

A szerződésről még folynak a tárgyalások. A rendezésre váró kérdések között szerepel a Duna és mellékágrendszerei ökológiailag megfelelő mennyiségű vízhez juttatása, és az egymásnak okozott anyagi természetű károk jóvátétele. Magyarország komoly tételként szerepeltetheti az elszámolásban a Duna és a Szigetköz katasztrofális környezeti kárait.

Környezeti vonatkozások

A bős-nagymarosi ügy környezeti vonatkozásairól megállapítható, hogy részint túl sok, részint túl kevés szó és írott anyag foglalkozik vele. A halasztást vagy halogató politikát célzó döntések sokszor környezeti szempontok feltárásának, környezeti adatok gyűjtésének, rehabilitációs tervek megalapozásának időigényét használta fel halasztó döntés okaként. Ugyanakkor a tényleges környezeti károk és ezek mérséklésének valós lehetőségei nem szerepelnek kellő súllyal a hágai ítélet végrehajtásáról folyó tárgyalásokon. Holott a hágai ítélet (140. pontjában) tételes összefoglalását adja rehabilitáció okának, céljának és a szükséges teendőknek. Az ítéleti pontban foglaltak jelentőségét növeli a klímaváltozás valószínűségének - azóta bizonyított - növekvő tendenciája.

A hágai ítélet 140. pontja:

140. Egyértelmű, hogy a beruházás környezetre gyakorolt hatása és következményei szükségképpen kulcskérdések. A bíróság előtt mindkét fél által bemutatott nagyszámú szaktudományos jelentés, bár következtetéseik gyakran ellentmondanak egymásnak, bizonyítékok sokaságát nyújtja arra, hogy ez a hatás és ezek a következmények igen jelentősek.

A környezeti kockázatok megítéléséhez a jelenlegi normákat kell figyelembe venni. A 15. és 19. cikkek szövegében nemcsak említést nyer, de egyenesen előírásként jelenik meg, hogy a feleket folyamatos - ezért szükségképpen kibontakozó - felelősség terheli azért, hogy fenntartsák a Duna vizének minőségét és védjék a természetet.

A bíróság tudatában van annak, hogy a környezetvédelem területén éberségre és megelőzésre van szükség, mivel a természeti környezetben okozott károk gyakran visszafordíthatatlanok, illetve az ilyen károk helyreállításának velejárója a helyreállítás lehetőségeinek korlátozottsága.

Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt - a jelenlegi és a jövőbeni generációkat - fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak a meggondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, új normák és szabványok alakultak ki, amelyeket az elmúlt két évtizedben nagyszámú okmányba foglaltak. Ezeket az új normákat nemcsak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nemcsak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor az államok egy új tevékenységet mérlegelnek, hanem a múltban megkezdett tevékenységek folytatása során is. A gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetésének szükségességét találóan fejezi ki a fenntartható fejlődés fogalma.

A jelen ügy szempontjából ez azt jelenti, hogy a feleknek közösen újból tanulmányozniuk kell a bősi erőmű működésével kapcsolatos környezeti hatásokat. Különösen kielégítő megoldást kell találniuk a Duna régi medrébe és a folyó mindkét oldalán levő mellékágakba bocsátandó vízmennyiséget illetően.

Magyar oldalon a veszélybe került értékek közül kiemelkednek a Szigetköz ökológiai értékei és a Duna vízkészletei. A Szigetköz területének harmada Natura 2000 védettséget élvez, a védett területek közé tartozik a Duna hullámterének egésze. A Duna elterelése óta eltelt tizenhat évben a folyam 40 kilométeres, szigetközi szakaszán csak 210 milliárd köbméter víz folyt le, mert a bősi erőműre 850 milliárd köbméter vizet tereltek. A folyam elterelése óta a Szigetköz minden vízfolyása mesterséges úton, a dunacsúnyi tározóból kapja vizét, beleértve a Dunát is. Az ötödére csökkent vízmennyiség miatt a Szigetköz élőhelyei és élővilága alapvetően változtak, károsodtak. A legnagyobb károk a Duna hullámterében vannak, ahol az elmúlt tizenhat évben elmaradtak az ártéri ligeterők fennmaradásához nélkülözhetetlen nagyvízi elöntések is. A Duna-menti parti sávban jelentősen csökkent a talajvíz szintje, a terület szárazodik. A kárenyhítést célzó vízpótlás ellenére - különösen a Natura 2000 védettség alá eső hullámtéren – a szigetközi különleges élővilág megmaradása veszélyben van.

Pénzügyek

A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer állami nagyberuházás minden kiadását a központi költségvetés fedezte Magyarországon. Az építkezéshez hiteleket vettek fel, törlesztésük a rendszerváltoztatás utáni időszakban terhelte a költségvetést. Két hitelfelvételre került sor, mindkettőre 1986-ban. A Creditanstalt vezette osztrák bankkonzorcium nyújtott hitelt a nagymarosi építkezéshez, illetve a Magyar Nemzeti Bank adott előleget (ún. refinanszírozási hitelt) az összes többi munkára. A hitelek jelentős részét az osztrák Donau Kraftwerk AG cég építési tevékenységére fordították. A hitelek törlesztése 1995-ben kezdődött.

Az MNB hitel - tőkeértéke 32,097 milliárd forint 1986. évi áron – törlesztése 2006-ban befejeződött. A fizetett összes kamat nominális összege 26,296 milliárd forint volt.

Az osztrák tartozásból - tőkeértéke 51,264 milliárd forint 1986. évi áron - 47,113 milliárd forintot térített a költségvetés, 4,151 milliárd forintot az osztrák fél elengedett. A törlesztés 2001-ben fejeződött be. Az összes kamatfizetés nominális értéke 14,366 milliárd forint volt.

Az 1991. évtől a bős-nagymarosi ügy következményeire közvetlen kifizetéseket is teljesít a magyar költségvetés. A 2007-ig jelentkező összes közvetlen költség nominális értékének összege 16,683 milliárd forint, melynek legnagyobb tétele a nagymarosi rehabilitáció költsége. A nagymarosi munkagödör betemetése közelítőleg 11 milliárd forintba került, 1997. évi áron.

Az "összes költség" számításához különböző időpontokban történt pénzköltések közvetlenül nem adhatók össze. A kifizetések elhúzódó időtartama miatt az összegzés közgazdasági szempontból bonyolult kérdés. Állampolgári szemszögből azonban a feladat egyszerűen megoldható: az infláció mértékét tükröző, ún. fogyasztói árindexszel történő szorzással a kifizetések azonos időpontra átszámíthatók és összeadhatók. (A fogyasztói árindex azt mutatja, hogy mennyibe kerül egy adott évben az, amiért az előző évben 1 forintot kellett fizetni.) A vízlépcsőrendszerre költött pénzeket 2009. évi áron összegezve, a költségvetés összes kiadása 2006. december 31-edikével bezárólag: 425 milliárd forint volt.

A szlovák oldali építkezést is hasonló szerkezetű hitelekből finanszírozták, és ott is az osztrák DOKW cég végezte az építkezés nagy részét. Ellentétben magyar hitel-visszafizetéssel, a szlovák törlesztés még nem fejeződött be. Szlovákia több alkalommal próbálkozott a megvalósult létesítmények magánosításával, így például állampolgári részvények kibocsátásával 1997-ben. 2006 januári hatállyal eladták a bősi és dunacsúnyi létesítmények kezelői jogát az olasz ENEL cégnek, mely más szlovák energetikai létesítményekben is jelentős tulajdont szerzett.